Nagy nehezen végre csak eljutottunk az étterembe, az Anderson családdal, Andy koma persze hozta mind a 11 kölkét. Ennyi gyerek egy olyan kicsi és mondhatom igen rozoga kocsiba... Az egy dolog, hogy mi is mindannyian külön sárkánnyal mentünk és a pincérek nem nagyon tudtak 12 darab sárkányt hova rakni, és ugyan a mi sárkányaink sincsenek valami jó állapotba, de ők inkább csak lusták. Nah mindegy. Bementünk az étterembe, és hát rendeltünk, ettünk-ittunk jól éreztük magunkat, Sarumán is józan tudott maradni kb 10 percig. Lurtz is alig 2 darab egészben sült vadkant evett meg. A nazgulok kicsit gondban voltak, ugyanis léleksalátát nem lehetett kapni, de megoldották a dolgot, mondhatni a pincér közreműködésével. Szóval a végére igencsak jó hangulatunk lett, Andy ugyan megpróbálta elrontani a hangulatot néhány háborús történettel, de szerencsére Louie lebeszélte róla. Ám a jókedvnek hama vége szakadt, kihozták a számlát. Mondtam is Andynak, hogy fizessen, hisz arról volt szó, hogy ők hívnak meg minket. Erre ők elkezdtek ránk hivatkozni, hogy hiszen mi hívtuk meg őket. Mondom, hogy Andy koma, ne hülyéskedj már, nem mondhattam ilyet, max csak akkor amikor 74 fokos lázam lenne, de még akkor se nagyon! De erre csak vitáztunk, és már verekedés közeli állapotban voltunk, amikor a pincer fölajánlotta, hogy dolgozzuk le a vacsora árát, Andy szerencséjére hisz igencsak rosszul járt volna. De akkor is! Egész éjszaka mosogathattam. Sikálhattam azt a sok mocskos edényt. Mondjuk szerencsére Andy se úszta meg, ő sikálhatta a padlót. Jót nevettem rajta. Louie pincérként segédkezett, hehe, a kis gömbőc mókás volt. Egyik alkalommal amikor 7 tányért vitt "véletlenül" kitettem a lábam elé. Az anyja ugyan nagyon megszídott engem, de megérte. Lurtz egy ideig kidobó volt, de minden embert kidobott, vagy meg akarta enni, így inkább az autók elhelyezését bízták rá. A nazgulokat beálították pincérnek, ám ember nyelven ugye csak lassan tudnak beszélni, így az étlap bemutatása eltartott egy darabig. És habár jókat nevettem mosogatás közben, de utána mégis sírtam ugyanis a kesztyűm tiszta rozsda lett! Egész nap políroznom kellett, hogy visszanyerje a régi fényét! ÉS akárki akármit mond akkor is úgy volt, hogy ő hív meg minket. Megyek kitalálok valami bosszút neki. Legyetek jók! Pápá!
Az étterem
2010.12.12. 10:02 | Sauron | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://sauron.blog.hu/api/trackback/id/tr682509484
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.