Nos, napom rögtön azzal kezdődik, hogy felkelek. Ezután kinézek az ablakomon, és akit először meglátok, annak kedvesen köszönök, majd kivégeztetem. Ezt követően megfürdök, fogat mosok, kipucolom a fülem, borotválkozom, majd megyek reggelizni, amit a kedves kis feleségem addigra elkészített. Reggeli után egy újság kíséretében elvonulok a wc-re. Ott eltöltök egy 10-25 percet. Miután ezzel megvolnék, bevonulok a dolgozó szobámba és a papírügyeket elintézem. Ha ezzel végeztem fogom a kis cetlit és elintézem azt, amiket kis feleségem addigra összeírt, ez általában a vásárlás, fölsöprés, fölmosás, takarítás hasonlók.
Ezekkel ebédig végzek, ebéd után egy alszom úgy egy órácskát. Utána szabad foglalkozás következik, ami azt jelenti, hogy ilyenkor vagy kimegyek falvakat és városokat ilyesztegetni a Nazgulokkal, vagy a katonáimat félemlítem meg, de figyelnem kell az időt, ugyanis pontosan fél5re haza kell érnem, ugyanis az én drágám velem akarja megnézni a kedvenc brazil szappanopera sorozatát. Miután ezt végig szenvedtem néztem, leülök a gép elé, vagy blogolni, vagy csak úgy gépezni. Este fele vacsorázok, majd fürdök. Lefekvés elött még kipucolom a páncélom, és elköszönés képpen megkorbácsolom gollamot, fölhívom a Nazgulokat és elsütök nekik valami telefonos viccet.
Ilyen egy átlagos napom, szokott változni de az csak azért van, mert ÉN vagyok itt az uralkodó, és az van ami ÉN akarok. *hát persze, hogy azt mondtam, édesem hogy mi.
Ha ünnepnapról van szó, az rögtön másképp telik. Én már az ünnepnap elött 4 nappal gyomorgörcsben szenvedek, ugyanis ha ünnepnap akkor családi ebéd, ha családi ebéd akkor anyós, após, sógor, és persze az én drága mamikám papikám, bátyuskám, nah meg a nagyszülők, többi rokon stb. Akármit csinálok tökmindegy, úgyis leszólják, a gyerekek úgyis rendetlenséget csinálnak és/vagy(általában és) összetörnek valamit, bátyám úgyis kölcsön akarja kérni a "fél birodalmam" majd megadom címszóra. Anyám már 9kor itt van (habár én mindig kikötöm, hogy 12-re jöjjön) és mindenbe beleszól amit én csinálok, és semmi se jó. Ha fölmosok az nem jó, ha fölsöprök úgyse látszik, a tűzhelyet se mostam le (tényleg nem, csak 4szer) és ETTŐL ŐRÜLÖK MEG!!! Khmm, bocsánat kicsit kifakadtam. Szóval, mindenkinek kikötöm, hogy 12 fél1-re legyenek itt, akkora lesz ebéd. Erre, miért lennének pontosak alapon, a fele társaság előbb jön, a negyede később, a másik negyede 2kor hív, hogy mégsem tudnak jönni. Ebéd után átmegyünk a tv szobába, nagypapám ahogy leül úgy el is alszik, nagybátyám felesége rajzfilmeket akar nézni, bátyám gépezni akar, nagymamám, anyám és feleségem mosogatni mennek, após és apám a politikáról, kocsikról horgászatról cserélnek ( vagy legalábbis próbálnak ) eszmét amibe néha nagybátyám is becsatlakozik. Én meg ott ülök, és hallgatok, vagy épp anyám parancsaira ugrálok a SAJÁT VÁRAMBAN! És estére Sauronné csodálkozik, hogy mitől vagyok hulla...
Van még olyan eshetőség is, hogy nyaralni indul Sauron és Sauronné. A csomagokat már egy héttel előre elkezdjük összekészíteni, így az indulás napjára összejön egy olyan 16-32 csomag (aminek a 90%-a kedves kis feleségem holmija). Szóval az adott nap reggelén már 4kor talpon vagyok, iszok kv-t, lezuhanyzok, majd fáradtan, álmosan felkeltem a Nazgulokat, hogy vigyék la e cuccokat. Lurtz is akar segíteni, mivel általában 4körül felkelti a katonákat egy kis hajnali futás-úszásra, de sose fogadom el a segítségét (abba mi lenne a poén ha nem kéne fölkelteni a LustaLidérceket?) Szóval miután levitték a cuccokat, megcsinálom asszonynak a reggelit, a kv-ját, veszek neki újságot, és megcsinálom a fürdővizét, hogy mire felkeljen meglegyen minden (elég durci-morci tud lenni, és előfordul, hogy olyankor én is félek tőle). Nos ő kényelmesen elkészül, és mégegyszer átnézi a listát, hogy mit nem pakolt be. Ilyenkor általában összeszed még 4-5 szatyorni dolgot, amit mindenképpen vinni kell (ilyen létszükség dolgok, mint manikűr cuccok, laptop és hasonlók). Persze akármennyi csomagot is szed össze, mindig végig idegeskedi az utat, hogy mit hagytunk otthon, és ha netán mégis otthon hagyunk valamit, az természetesen az ÉN hibám, hogy ennyit nem lehet rámbízni, hogy mindent neki kell csinálnia, hogy ÉN milyen trehány vagyok, és ezt addig folytatja amíg elsírom maga... KÖHÖM vagyis amíg ideges nem leszek! Akkor félre álok a kocsival, kiszálok, megtörlöm a szemem, mert az idegességtől mindig könnyes lesz (igen, ez az!) könnyítek magamon, majd indulunk tovább. A hazaérkezések legalább ilyen izgalmasak.
Így telnek a napjaim...
