És Andy képes volt mászkálni a péncélomban! Fogadni merek, hogy teljesen eldeformálódott. Arról nem is beszélve, hogy elvesztette! Egy ilyen kincset föltenni kockapókerben, ez sértés.
Ha olvastátok Andersonék blogját már ti is tudhatjátok, hogy bizony Andy vette meg a páncélom. És nem szólna, hogy: Figyi Sauron, neked jobban kell mind nekem! Megveheted tőlem vagy valami. Neeeem. És még ti sem szóltatok nekem, pedig mennyi jót tettem értetek! Pl.... őő... hát például... mind1, most nem ez a lényeg! És megint mászthatok át Minas Morgulba, hogy szóljak a Nazguloknak, hogy keressék meg! Tudjátok milyen fárasztó fölszálni a 3454-as buszra, menni vele 3 megállót, majd leszállni, gyalogolni 2 utcányit, és becsöngetni Witch-ékhez? Majd kilehelem a tündőm mire odaérek, jó lehet, hogy rossz a fizikumom, de hát itt van anyós és ő minden mértékben leamorizál. Most duplán, mert dolgozzak, hogy vegyek cuccokat, (és nem olcsó helyen, hanem az IKEÁban ahol minden bútor olyan furcsa, azonkívül meg drága) aztán alapból meg, ha ő itt van, kíméljem az ő drága kislányát, takarítsak-vasaljak-mossak-főzzek-mosogassak én. Ne tudjátok meg milyen nehéz kiszedni a ruhákból a beszáradt lekvár foltot! Hát még az odaszáradt spenót! És hogy teljes mértékű legyen a boldogságom, EHOW-on megint rajtam kezdenek poénkodni. Múltkor is Imhotep megszólalt:
- Hé Sauron, feleségednek van nadrágja? -egyik szolgája fordította, mert ó egyiptomiul egyikünk se tud.
- Persze, nagyon jól áll neki. -válaszoltam gyanútlanul.
- Akkor ezek szerint ő hordja a nadrágot! - majd mindenki röhögött. Már ott gyanús volt, hogy a szolga is röhögött, amikor Imhotep neki mondta.
És a drága mama megint hív. Nah, majd ha életben vagyok még akkor írok. Pápá!
